Interjú Surendra Borad Patawari-val (Gemini Corporation NV, Belgium), aki az IERC 2020-as rendezvényén is előad a műanyag-újrahasznosítási piac világszerte tapasztalható fejleményeiről.
A műanyagokat világszerte támadják az általuk okozott tengeri szennyezés és hulladékrengeteg miatt. Jelenleg is számos kezdeményezés van a műanyagok használatának megfékezésére és megállítására. Mit gondol, elképzelhető, hogy egy nap nem lesz több műanyag?
Jelenleg a társadalom egy órát sem bír ki a műanyag használata nélkül. Reggel felébredünk, és azonnal a műanyagból készült mobiltelefon után nyúlunk. Műanyagból készült autóval vezetünk az irodába, majd ott szintén műanyagból készült számítógépekkel dolgozunk. A műanyagok a nap minden percében jelen vannak életünkben. Műanyag nélkül az üzemanyagköltségek is jelentősen megnövekednének a nehezebb járművek miatt, és műanyag nélkül az orvosi ellátás sem működne. Valójában annyi műanyagot termelünk, hogy óránként 2000 teherautó hulladék keletkezik belőle. Évente mintegy 300 millió tonna műanyag hulladékot termelünk, és sajnos ennek az összegnek csupán kevesebb mint 20% -át hasznosítják újra.
Azt látjuk, hogy a műanyag gyártók kezdenek egyre nagyobb figyelmet fordítani az újrahasznosíthatóságra. Ez általános tendencia?
A műanyag gyártóknak nem nagyon lesz más választása. Ellenkező esetben az élettartam végén keletkező költségeket kell viselniük. Jelenleg nem ez az általános nézet, de terjedőben van. A műanyagipar nyomás alatt van, a nyilvánosság, a sajtó és a politikusok is erre kényszerítik őket. A probléma sokkal nagyobb, mint gondolnánk. Az elsődleges műanyag előállítása évente több, mint három százalékkal növekszik, az újrahasznosítás pedig kevesebb, mint két százalékkal. Ebben az ütemben 2050-re több mint 12 milliárd tonna műanyag hulladék keletkezik. Valószínűleg nem az a cél, hogy a következő generáció ezt az örökséget kapja tőlünk.
Mely alkalmazási területeken látja a legnagyobb esélyt a műanyag újrahasznosítására?
Én azt látom, hogy az újrahasznosított műanyagok aránya inkább a csomagolásban és a rövid ideig tartó termékeknél növekszik. Az újrahasznosított műanyagok (PCR) minőségét azonban továbbra is javítani kell. Ugyan sok márka kötelezte el magát amellett, hogy az az elkövetkező öt évben legalább 20% -ban újrahasznosított műanyagot fog használni, azonban a helyzet jelen állása szerint nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű újrahasznosított anyag ezen kötelezettségvállalások teljesítéséhez. Több mint hatmillió tonna jó minőségű PCR-re lenne szükség, azonban jelenleg nem tűnik reálisnak ennek a mennyiségnek az előállítása. A műanyag hulladék feldolgozók túlterheltek és sok helyen a megfelelő technológia alkalmazása is nehézségekbe ütközik..
Mit gondol, egyszerűen csak be kellene tiltani azokat a műanyagokat, amelyek nem újrafeldolgozhatók?
Nem lenne értelme egy általános tiltásnak. Törvényi tiltás esetén is meg fogják találni a módját annak megkerülésére. Ehelyett legyen az élettartam-végi adó az újrahasznosíthatatlan anyagokra. Ezzel maguk a piaci erők ösztönöznék ezen műanyagok használatának a csökkentését. Az adóból származó forrásokat pedig csak és kizárólag az új technológiáknak a kutatására és kidolgozására szabadna felhasználni.
A nem újrahasznosítható műanyagok ártalmatlanításának megoldása nagyon közel van már. Számos vegyipari vállalat foglalkozik a műanyagok kémiai újrahasznosításának kutatásával. Milyen lehetőségeket lát a folyamatban?
A mechanikus újrahasznosítás önmagában nem oldja meg a műanyag újrahasznosításának a kihívását. Ezt ki kell egészíteni vegyi újrahasznosítással is. A vegyi újrahasznosítás egyelőre azonban továbbra is csupán kísérleti projektekből áll. A kereskedelmi szintű feldolgozás még mindig kidolgozatlan. A közismert műanyag tanácsadó társaságtól, az IHS-től és a Zero Waste Association-től megtudtam, hogy a vegyi újrahasznosítás megoldására még 5-10 évet kell várni, azonban óriási lendülettel dolgoznak az áttörés elérésén. Remélem és hiszem, hogy öt év múlva megoldást találunk.
Forrás: ICM
