Egy tonna e-hulladék több aranyat tartalmaz, mint 17 tonna érc, így komoly alternatívája lehet a hagyományos bányászatnak. A nemesfémek és ásványi anyagok használt elektronikából történő újrahasznosítása hozzájárulhat a modern fogyasztási szokások fenntarthatóbbá tételéhez környezetvédelmi szempontból is.

 

Az elektronikai hulladékokat feldolgozó ipari létesítményekben minden nap azon dolgoznak, hogy aranyat, ezüstöt, rezet, lítiumot és más fémeket és ásványi anyagokat nyerjenek ki az eldobott mobiltelefonok egyre növekvő hulladékhalmazaiból. Ez a ipari ágazat képes lehet megváltoztatni a nyersanyagfogyasztás és felhasználás módját az évente növekvő számban vásárolt elektronikus eszközökben.

A „városi bányászat”,  célja az évente keletkezet, közel 62,5 milliárd dollár értékű elektronikus hulladék újrahasznosítása – amely körülbelül háromszorosa a világ éves ezüsttermelésének.

A globális e-fenntarthatósági kezdeményezés (GeSI) kutatása szerint, a számítógépek, mobiltelefonok és más elektronikus eszközök gyártásához elképesztő mennyiségű:  320 tonna aranyat és több mint 7500 tonna ezüstöt használnak fel évente.

Az üzleti lehetőségen túl, a „városi bányászat” erőteljes növekedése példát mutathat a nyersanyagok ipari felhasználási szokásaiban, mégpedig a hogy a körkörös gazdaságok hogyan tudnák helyettesíthetik a lineáris gazdaságokat a nyersanyag és termékfelhasználási láncban, hogy nemcsak magát a termelés és gyártás módját alakítsák át, hanem fogyasztásunk bolygóra gyakorolt ​​negatív hatásait is.

Az iparosodott országok évtizedek óta óriási mennyiségű e-hulladékot tüntetnek el „ártalmatlanítás” címszóval úgy, hogy azokat olyan fejlődő régiókba exportálják, mint Nyugat-Afrika. A ghánai Agbogbloshie valaha a vadon élő állatok és a természetes szépség vidéke volt. Ma azonban az Európából és Európán kívülről származó használt elektronikus áruk világának egyik legnagyobb lerakóhelyévé vált. Az elszegényedett családok mérgező és veszélyes körülmények között dolgoznak az elektronikus hulladékok kézi újrahasznosítása során, ami nemcsak nem hatékony, de nagyon gyakran veszélyes is.

A városi bányászat sokkal több e-hulladék újrahasznosítását teszi lehetővé, ráadásul csökkenti a hulladékok szállításával a környezetre rótt terhelést is. Sokkal nagyobb mennyiségű fémet és más anyagot képes visszanyerni az e-hulladékból, mint az Afrikában, Indiában és más fejlődő régiókban a kézi újrahasznosítási eljárás során megoldható lenne.

A városi bányászat másik legfontosabb jellemzője az az, hogy hozzájárulnak a hagyományos bányászati ​​tevékenységek csökkentéséhez, amelyeket már környezetvédelmi területeken is végeznek, ráadásul a bányászati ​​társaságoknak egyre mélyebbre kell ásniuk a nyersanyagok kinyerése érdekében.

Az e-hulladék meglepően hatékony alternatívája a hagyományos bányászatnak – csupán egy tonna e-hulladék több aranyat tartalmaz, mint 17 tonna érc – és gyors költségcsökkentést érhet el a technológiák, és a növekvő méretű gazdaság alapanyag igényének kielégítésén keresztül.

 

Az e-hulladékból 17 fémetlehet kinyerni, beleértve az ezüstöt, a platinát, a rezet, az ónt és az antimont is. Az e-hulladék feldolgozóipar azonnali támogatásra szorul, hiszen elképesztő mennyiségű elektronikai eszköz kerül a hulladéklerakókba, amely nem csak feldolgozandó alapanyag, de amennyiben nincs kezelve, komoly veszélyt jelent a bolygóra és az emberiségre nézve.  Az Egyesült Nemzetek Egyetemének becslése szerint az e-hulladék mennyisége 2050-re több, mint a duplájára fog növekedni. 

Azonban bátorító jelek is vannak, amelyek a törekvéseket mutatják a fenntartható gazdaság felé  Az Európai Unió hulladékkezelésről szóló keretmegállapodása 2035-ig a kommunális hulladék 65% -os csökkentését tűzte ki célul, amelybe az elektronikai eszközök hulladékaira vonatkozó korábbi irányelveit is beépítették.

A kezdeményezések vállalati szinten is lendületben vannak. Az Apple például azt tűzte ki célul, hogy az összes termékét újrahasznosított anyagokból fogja készíteni.

Ennek ellenére még nagyon sok tennivaló van. Több országnak semmiféle jogszabálya nincs az e-hulladék kezelésére. Ráadásul az elektronikus hulladékok exportjára vonatkozó rendeletek ellenére is – becslések szerint – évente 1,3 millió tonna elektronikus hulladékot exportálnak az EU-ból illegálisan. A fogyasztók sem tolhatják le magukról a felelősséget. Sokkal tudatosabban kell hozzáállniuk az e-hulladék újrahasznosításának ideológiájához.

A Világgazdasági Fórum idén készített jelentése szerint, az  elektronikai termékek körforgásos gazdasága 2030-ra hét százalékkal, 2040-ig pedig 14 százalékkal csökkentheti a fogyasztók költségeit.

A városi bányászat tehát mindenki számára jelentős előnyökkel szolgál: mind a fogyasztók, mind a termelők csak profitálhatnak belőle. Ezzel egyidőben az is biztosítható, hogy Földünk ne váljon veszélyes hulladékok lerakóhelyévé.