Tartalom:
[ez-toc]
Ne dobja el régebbi iPhone-ját, hanem javíttassa meg!
Az okostelefonok életciklusa a világ bányáiban kezdődik, ahol azok nyersanyagait és ritkaföldfémeit nyerik ki a földből egy igencsak energiaigényes folyamat során.
Majd ezeket az anyagokat gyárakba szállítják, ahol finomítani kezdik, gyakran magas hőmérsékletet és jelentős energiát használva, és olyan alkatrészekké alakítják őket, mint az akkumulátorok, vezetékek,chipek és meghajtók. A fosszilis tüzelőanyaggal hajtott járművek az alkatrészeket ezután még több gyárba szállítják, ahol a komplett készülékeket összeszerelik, mielőtt a vadonatúj készülékek eljutnának a fogyasztókhoz a világ számos pontjára.
A helyzetet pedig tovább rontja a tény, hogy a legtöbb fogyasztó igen gyakran szabadul meg a telefonjától és a legjobb esetben a telefonok elektronikai hulladékfeldolgozókban végzik. A gyártók megnehezítették az eszközök javítását, és azok cseréje gyakran egyszerűbb és olcsóbb megoldás a fogyasztók számára, hozzájárulva az amúgy is súlyos éghajlati válsághoz.
„A legzöldebb okostelefon az, amelyik használatban van” – mondta Cole Stratton, a Bloomingtoni Indiana Egyetem társoktatója, aki a műszaki ellátási láncokat tanulmányozza. „Az okostelefonok olyan kicsiknek és jelentékteleneknek tűnnek, így hacsak nem tanulmányozta valaki a kapcsolódó ellátási láncokat és nem értett meg mindent, amely azok gyártásához hozzájárul, akkor valójában fogalma sincs arról, mennyire pusztítóak ezek a folyamatok a környezetre nézve.”
Ebben segíthet az egyre növekvő „right to repair” (“jog a javításhoz”) mozgalom.
A javítás jogát támogatók, köztük az Apple társalapítója, Steve Wozniak is, törvényeket követelnek, amelyek előírják, hogy az eszközgyártók kötelesek legyenek kiadni azokat az eszközöket, alkatrészeket és javítási kézikönyveket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a fogyasztók független üzletekben, vagy maguk javíttathassák meg eszközeiket. Ha a fogyasztók könnyebben tudnák javítani a készülékeket, az embereknek nem kellene őket olyan gyakran cserélniük azokat, csökkentve az erőforrás-igényes gyártási folyamatra való támaszkodást, valamint az elektronikai hulladék mennyiségét. Azonban nem csak az okostelefonokról van szó: a javításhoz való jog megilleti a táblagépektől a mosógépeken át a targoncáig minden gépet.
Jó hír, hogy a szabályozó hatóságok is kezdik észrevenni a problémát. Joe Biden amerikai elnök nemrég utasította a Szövetségi Kereskedelmi Bizottságot, hogy adjon ki olyan szabályokat, amelyek megakadályozzák a gyártókat egyes korlátozások bevezetésében, amelyek megnehezíthetik eszközeik javítását. Egy héttel később az FTC elkötelezte magát a szövetségi trösztellenes és fogyasztóvédelmi törvények értelmében törvénysértő javítási korlátozások kivizsgálása mellett. Az európai szabályozó hatóságok eközben már ki is álltak a javítás joga mellett, amelyek előírják, hogy kötelesek a készülék és gépgyártók az alkatrészeket és a javítási kézikönyveket harmadik felek rendelkezésére bocsássátani.
A javítás jogát támogatók remélik, hogy a közelmúltbeli szabályozási figyelem lesz az a lendület, amely szükséges ahhoz, hogy végre a gyártókat is ösztönözve érezzék magukat arra nézve, hogy szélesebb körben is hozzáférhetővé tegyék a javításhoz szükséges anyagokat és tudnivalókat.
Az éghajlat szempontjából ez a késztetés nem jöhet elég gyorsan. A világ tudósai augusztusban arra a következtetésre jutottak, hogy „egyértelműen” az emberek okozták az éghajlati válságot és hogy széles körű és visszafordíthatatlan folyamatok zajlanak már.
Gyártási problémák
Az elektronikai cikkek ellátási lánca globális és összetett, ezért nehéz számszerűsíteni a környezeti hatások teljes körét, vélik a szakértők.
Egyes vállalatok által nyilvánosságra hozott adatok azonban segíthetnek a kép tisztulásában. Az iPhone 13 esetében például egyetlen készülék által kibocsátott 64 kilogramm szén -dioxid -kibocsátás 81% -a kizárólag a gyártási folyamatból származik, mielőtt a polcokra kerülne..
Lehet ez nem tűnik soknak; körülbelül 210 km-es autózásnak felel meg. De szorozzuk meg ezt az évente eladott iPhone -ok százmilliójával… És ez “csak” egy iPhone, ezen kívül még ott van a számtalan másik eszköz, amelyeket naponta használunk – laptopok, asztali számítógépek, táblagépek, okosórák, okoshangszórók, -fejhallgatók stb.
Az elektronikai eszközök előállításához nem megújuló, ritkaföldfémek használatára is szükség van, amelyek a bányászat és a finomítás során is rendkívül erőforrás-igényesek és nem helyettesíthetőek más típusú alkatrészekkel.
A HD képernyők készítéséhez például európiumra és terbiumra van szükség; cink és ón segít az érintésre érzékeny felületek kialakításában; lítiumot pedig az akkumulátorokban használják – csak, hogy néhányat említsünk. Az elektronikai hulladékfeldolgozás terén elért eredmények ellenére azonban még mindig az új eszközök “nem gyártása” a leginkább környezetbarát megoldás. Figyelembevéve azt is, hogy a megunt elektronikai eszközök jelentős része még mindig nem kerül vissza a e-hulladékot feldolgozó üzemekbe.
A javításhoz való jog
Sok nagy készülékgyártó úgy tervezi meg a termékeit, hogy megnehezíti a javítást speciális berendezések és útmutatók hiányában, valamint limitálja hivatalos javítóműhelyei számát is, ahol az ügyfelek a legális javításokhoz hozzájuthatnak, anélkül, hogy veszélyeztetnék a készülék garanciáját. Ez az utóbbi években egyre inkább igaz lett. A gyártók legutóbbi tervezési frissítései közé tartozik például a ragasztó használata a csavarok helyett, ami ugyan kisebbé és könnyebbé teheti az eszközt, azonban lényegesen nehezíti a szétszedést és az összeszerelést is.
Az Apple indoklása szerint: biztonsági és megbízhatósági szempontok miatt ellenőrzi a javítási folyamatot. A szervizelési korlátozások pedig az üzleti titkok és a fogyasztók magánéletének védelmében történik. Ugyanakkor ezek révén a gyártó cég magasabb haszonhoz is jut, hiszen a fogyasztóknak néhány évente cserélniük kell eszközeiket.
Az ügy támogatói szerint ezek a korlátozások megfosztják a lakosságot azon joguktól, hogy a saját termékeikkel azt tegyenek, amit akarnak, és hátrányos helyzetbe hozzák azokat a kis javítóvállalkozásokat, amelyek segíthetnek a régi eszközök megőrzésében, amennyiben hozzájutnának a megfelelő erőforrásokhoz.
Az e-hulladék és a javítási jog közötti kapcsolat
A termékek rövid életciklusának a környezet számára is aggasztó tény. A javítási jogot vitató gyártók érve az, hogy az újrahasznosítás kompenzálja az eszközök rendszeres cseréjét. A szakértők szerint azonban ez nem ilyen egyszerű.
2016-ban Jim Puckett, a Basel Action Network alapítója és ügyvezető igazgatója (elektronikus hulladék-felügyeleti csoport) Hongkongban járt, egy készülékek élettartamát elemző globális vizsgálat részeként. Puckett és csapata megpróbálta követni azokat a geolokációs nyomkövető eszközöket, amelyeket szervezete és a Massachusetts Institute of Technology szakértői 200 számítógépbe, nyomtatóba, TV -be és más eszközbe helyeztek.
A csapat egy Egyesült Államokban működő újrahasznosító és adományozó központokban adta le az eszközöket, amelyek „környezetbarátnak” és „fenntarthatónak” minősítették magukat, valamint „szigorú ellenőrzés alatt tartják a fejlődő országokba irányuló exportot”.
Puckett csapata azonban úgy találta, hogy az általuk követett elektronikai eszközök nagyjából harmada a tengerentúlon kötött ki, olyan helyeken, mint Pakisztán, Thaiföld, Mexikó, a Dominikai Köztársaság és Kenya. Az eszközök 87% -a Ázsiában, különösen Hongkong környékén landolt végül.
Amikor Puckett és csapata megérkeztek egyik első célállomásukra Hongkongba, -amelyet az eszközkövetők GPS-koordinátái alapján mértek be,- az e-hulladékot gondatlanul szétszerelő munkások közt találták magukat. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben szétszerelés közben egyes eszközök, mint például a sík képernyős monitorok, képernyők megsérülnek, láthatatlan higanygőzt bocsáthatnak ki, amely nemcsak a közegészségre, de környezetre is mérgező hatással bírnak.
Még az e-hulladékot felelősségteljesen feldolgozó újrahasznosítók szerint is nehéz eljárás, mert a szórakoztató elektronikai berendezések nem csak fémeket és mérgező vegyi anyagokat tartalmaznak, de olyan műanyagokat is, amelyek feldolgozása kimondottan sokba kerül.
A javítás támogatói azt mondják, hogy mind a fogyasztóknak, mind a vállalatoknak szélesebb körben kell szemlélniük az eszközök kezelését a folyamat elejétől a végéig. Puckett szerint a gyártóknak igenis figyelembe kell venniük azokat a károkat, amelyeket az eszközök és alkatrészeik okozhatnak a környezetre nézve.
A Journal of Industrial Ecology folyóiratban közzétett, 2020-as Yale-tanulmány szerint az elektronikus hulladékok össztömege ugyan csökkenő tendenciát mutat, ahogy az eszközök mérete egyre kisebbé válik, mégis attól tartanak, hogy a folyamatos fejlődéssel- ahol az óráktól a hűtőszekrényekig minden fogyasztói elektronikai eszközzé válik – a hulladék mennyisége újra nőni kezd majd.
